Igazábol az acél csak egy másik típusú vasötvözet, de sokkal alacsonyabb széntartalmú, mint a kovácsoltvas. Ezenkívül gyakran más fémeket is hozzáadnak, hogy további tulajdonságokat adjanak. Az acél csodálatos anyag, annyira hasznos, hogy hajlamosak vagyunk úgy beszélni róla, mintha önmagában fém lenne.
Fontos azonban emlékezni két dologra:
– először is, az acél nagy részben vasból készül;
– másodszor, szó szerint több ezer különböző típusú acél létezik, amelyek közül sokat pontosan úgy terveztek, hogy bizonyos tulajdonságokkal nagyon szigorú feltételek mellett rendelkezzenek.
Általába az acélokat négy csoportra osztják:
– szénacélok;
– ötvözött acélok;
– szerszámacélok;
– rozsdamentes acélok.
Ezek az elnevezések zavaróak lehetnek, mivel minden ötvözött acél tartalmaz szenet (mint minden más acél), és minden szén-, szerszám- és rozsdamentes acél is ötvözetet.
A naponta előállított acél többségét (körülbelül 80-90 százalékát) szénacélnak nevezzük, bár csak kis mennyiségű szenet tartalmaz, néha sokkal kevesebb, mint 1 százalék.
Ezeket pedig osztályozhatjuk a széntartalom szerint:
A mindennapi életben használt különféle elemek többsége szénacélból készül, az autók karosszériájától a hadihajók testéig.
A vason és a szénen kívül az ötvözött acélok egy vagy több más elemet is tartalmaznak, például krómot, rezet, mangánt, nikkelt, szilíciumot vagy vanádiumot. Az ötvözött acéloknál ezek a kiegészítő elemek jelentik a különbséget, és néhány fontos kiegészítő vagy jobb tulajdonságot biztosítanak a hagyományos szénacélokhoz képest. Az ötvözött acélok általában erősebbek, nehezebbek, keményebbek és tartósabbak, mint a szénacélok.
A szerszámacélok ellenálló ötvözetek, amelyeket kifejezetten fémes vagy nemfémes termékek, öntőformák és gépalkatrészek feldolgozási műveletei során használt különféle szerszámok gyártásához használnak. Vasból és szénből készülnek, további elemekkel, mint például nikkel, molibdén, volfrám, meg további keménységet és kopásállóságot biztosítanak. A szerszámacélokat is alávetik oly eljárásoknak, melyek során az acélt először magas hőmérsékletre hevítik, majd nagyon gyorsan lehűl, majd ismét alacsonyabb hőmérsékletre hevítik.
Ez az acél, amelyet valószínűleg leggyakrabban használnak háztartási evőeszközökhöz, ollókhoz és orvosi műszerekhez. Az Inox (rozsdamentes acél) nagy arányban tartalmaz krómot és nikkelt, nagyon ellenáll a korróziónak és más kémiai reakcióknak, nagyon könnyen tisztítható, polírozható és sterilizálható.
A rozsdamentes acél különböző osztályokra és felületkezelésekre osztható. Attól függően vállasztunk rozsdamentes acélt, hogy milyen környezetnek kell ellenállnia: