Míg a legtöbb ország azon dolgozik, hogy megfeleljen a Párizsi Megállapodás követelményeinek, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére érdekében a legnyilvánvalóbb iparágakon túl kell tekinteniük.
Egy új jelentés szerint fokozott acél-újrahasznosításra és az energia-dekarbonizációra való összpontosításra, valamint kibocsátáscsökkentő technológiákra van szükség az acélipari termelés szén-dioxid-mentesítéséhez, amely továbbra is a globális szén-dioxid-kibocsátás jelentős részét teszi ki.
Ez egy globális klímaegyezmény, amelyet 2015. december 12-én kötöttek Párizsban. A megállapodás cselekvési tervet mutat be a globális felmelegedés „jóval” 2°C alatti korlátozására. A 2020-tól kezdődő időszakot öleli fel. Ahhoz, hogy a 1,5°C-os határon belül maradhasson, jelentős változtatásokat kell végrehajtani az energiatermelés módjában. Valamint a fogyasztás módjában. Míg azonban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése a világgazdaság szén-dioxid-mentesítésének egyik aspektusa a globális célokkal összhangban, más folyamatok, például az acél és cement előállításához használt eljárások is szén-dioxid-kibocsátást eredményeznek, amelyet dekarbonizálni kell.
A Climate Action Tracker által gyűjtött adatokon alapuló tanulmány, amely a globális kibocsátáscsökkentési erőfeszítések független, tudományosan megalapozott értékelése, azt sugallta, hogy a körforgásos gazdaság elvei jelentős hatással lehetnek az acéliparra. A jelentés három forgatókönyvet mutat be, amelyek az acélágazat szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését követnék, összhangban a globális célkitűzésekkel. A kutatás tág megközelítést vizsgál, kezdve a kulcsfontosságú tüzelőanyag-folyamatok fejlesztésétől a szélesebb körkörös gazdasági modellig az adott iparágak számára.
Az acél iránti kereslet, különösen a fejlődő gazdaságokban, folyamatosan nőtt a globális termelésben, különösen Kínában, mivel a gazdaság gyorsan bővült, többek között infrastrukturális beruházások révén.
A termelés növekedése jelentősen megnövelte az iparág globális kibocsátásra gyakorolt hatását. 1,3 Gt-ról 2,8 Gt-ra az 1990-2015 közötti időszakban. Vagyis 2012-ben a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának körülbelül 5%-a.
Az A forgatókönyv továbbra is fenntartja a jelenlegi trendeket, csak a hatékonyság növelésével és az EAF-acél gyártási arányának növelésével a hulladék rendelkezésre állásával összhangban. Ez a forgatókönyv a kereslet jelentős csökkenését feltételezi.
A B forgatókönyv ugyanezt a negatív keresletnövekedést figyeli meg, de a villamosenergia-termelés dekarbonizációjával és az energiahatékonyság koncentrált növekedésével.
Végül a C forgatókönyvben, amelyben a körkörös gazdasági elveket alkalmazzák, a hangsúly a hulladékfelhasználás maximalizálásán van. Valamint a kereslet csökkentéséről és az energiahatékonyság növeléséről, ezért az EAF kevésbé szennyező eljárását is tartalmazza majd.
A különböző forgatókönyvek összesített eredményeit illetően a kutatások jelentős előnyöket mutatnak a C forgatókönyvre való átállás terén.
A tanulmány szerzői: „Azonban kumulatív értelemben, azaz figyelembe véve a 2016-2050 közötti időszak kibocsátásának mennyiségét. Ez a különbség az EU-ban 6%, Kínában pedig 10%. A C forgatókönyvben a kibocsátás tovább csökken; 2050-re az acélágazat kibocsátása az EU-ban és Kínában 34%-kal és 51%-kal alacsonyabb, mint az 1. forgatókönyv. Összesítve ez 8%-os és 14%-os csökkenést jelent.”
A cikk forrása: https://www.consultancy.uk/news/14853/circular-economics-in-steel-industry-could-reduce-carbon-emissions
<< Inapoi