Az Európai Bizottság támogatja az EU acélipart

Az acélipar régóta stratégiai helyet foglal el az EU gazdaságában, ösztönözve az innovációt és a foglalkoztatást. A gazdasági válságot követő acélkereslet válságával való szembenézés és az ágazat ígéretes jövőjének biztosítása érdekében az Európai Bizottság az ipar élénkítésén dolgozik. Mivel az acél számos ipari ágazathoz – például az autóiparhoz, az építőiparhoz, az elektronikához vagy a megújuló energiákhoz – szorosan kapcsolódik, létfontosságú az EU azon célkitűzése, hogy 2020-ra 20%-ra növelje az ipar GDP-ből való részesedését.

Miért fontos az acélipar az EU gazdaságában?

Termelés – Az EU Kína után a második legnagyobb acélgyártó a világon. Évente több mint 177 millió tonna acélt állít elő, ami a világtermelés 11%-át teszi ki.

Kapcsolat más ágazatokkal – az acél szorosan kapcsolódik számos fontos iparághoz, például az autóiparhoz, az építőiparhoz, az elektronikához és a gépiparhoz.

Határokon átnyúló dimenzió – 500 termelési egység van elosztva 23 EU-országban.

Mit tesz az Európai Bizottság az acéliparért?

A cselekvési terv – a gazdasági válság hatására az acél iránti kereslet 27%-kal marad el a válság előtti szinttől. És akár 40 000 munkahely szűnt meg az elmúlt években. Segíteni az európai acélipart, hogy szembenézzen ezekkel a kihívásokkal. És visszatérni a válság előtti termelési szintre. A bizottság cselekvési tervet fogadott el az acélágazat versenyképességére vonatkozóan. 2013-ban javasolta egy magas szintű acélcsoport hivatalos létrehozását.

EU-alapok – különféle uniós alapok és szakpolitikai eszközök, mint például a Horizont 2020, a strukturális alapok és a Szén- és Acélipari Kutatási Alap mozgósíthatók a társadalmi költségek mérséklésére, valamint az acélgyártáshoz szükséges készségek megtartásának biztosítására, az ipar jövőbeli versenyképessége érdekében . A társadalmi hatások minimalizálása érdekében vállalati szinten támogatni kell a jó gyakorlatokat a képzés és átképzés területén.

Az EU acélipara előtt álló kihívások:

Az EU acélipara előtt álló fő kihívások a nyersanyagok és az energia költségeihez és elérhetőségéhez, a környezetvédelmi előírásokhoz és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódnak. Valamint az EU-n kívüli országok termelőinek versenye.

A szabályozási keret – Az uniós jogszabályok elengedhetetlenek a fenntartható fejlődéshez. Valamint a belső piac jó működéséért, a befektetők biztonságáért és kiszámíthatóságáért. Valamint a tisztességes versenyfeltételek biztosítása az acélipar számára.

Az acélkereslet ösztönzése – néhány kulcsfontosságú iparágtól függ, mint például az építőipar és az autóipar. Ezen ágazatok fellendülésének biztosításához fontos a növekedés és a fenntarthatóság felé orientált uniós kezdeményezések végrehajtása.

Nemzetközi szint – az EU-n kívüli acéltermelő országok gyakran alkalmaznak kereskedelmi korlátozásokat saját acéliparuk javára. Az EU piacra jutási stratégiájának végrehajtásával küzd a kereskedelmi akadályok ellen. Nemzetközi kötelezettségvállalásokra és tisztességes versenyfeltételek biztosítására van szükség az EU acélágazata számára.

A nyersanyagokhoz való hozzáférés elengedhetetlen az acélipar számára, és az erőforrások korlátozottak Európában.

A kereskedelem különösen fontos az acél esetében. A Bizottság támogatja a nemzetközi kereskedelem liberalizálását a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) belül. Kétoldalú szinten a szabadkereskedelmi megállapodások (FTA) tárgyalása elengedhetetlen eszköz az uniós vállalatok számára tisztességes versenykörnyezet megteremtéséhez.

Energiaellátás és ár – más nagy energiafogyasztó iparágakhoz hasonlóan az energiaköltség az EU acélszektorának versenyképességének egyik fő hajtóereje. Az energiaköltségek az acél teljes előállítási költségének akár 40%-át teszik ki. Az európai ipar nagyobb mértékben szembesül az energiaárak emelkedésével, mint a legtöbb nemzetközi versenytárs.

A cikk forrása: http://ec.europa.eu/growth/sectors/raw-materials/industries/metals/steel/index_en.htm