A globális acélipart befolyásoló megatrendek

A globális acélipart befolyásoló megatrendek a cikk témája. Amikor megatrendekről beszélünk, olyan globális folyamatokra gondolunk, amelyek fokozatosan megváltoztatják a világot, amelyben élünk. Ezek a társadalom minden szintjét érintik, és hatással vannak a politikai és gazdasági döntéshozatalra, valamint mindannyiunk életére.

URBANIZÁCIÓ

Tudjuk, hogy az urbanizáció a népesség vidéki területekről a városokba történő vándorlását jelenti. A kifejezés azonban azt is magában foglalja, hogy a társadalom hogyan alkalmazkodik ezekhez a változásokhoz. Az elkövetkező években az urbanizáció a városi területek fizikai fejlődéséhez és egyre több, tízmilliónál több lakosú megaváros kialakulásához fog vezetni.

A városi lakosság aránya a világtörténelemben először a 2010-es évek közepén érte el az 50%-ot: a városok a világgazdaság meghatározó erejévé váltak.

És ahogy a városok növekednek, úgy nő az erőforrások iránti kereslet is ezeken a fellendülő területeken.

A COVID-19 utáni megváltozott üzleti környezetben a globális acélpiac 2030-ra várhatóan eléri a felülvizsgált 2,3 milliárd tonnát. Az építőipar a becslések szerint 2,6%-os CAGR-t mutat majd. Ez az időszak végére valószínűleg eléri az 1 milliárd tonnát.

A CAGR az összetett éves növekedési ráta, és egy befektetés megtérülési rátáját méri.

A MEGATRENDEK ÉLÉN AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÁLL

Ezek a globális és regionális időjárási mintákban a 20. század közepétől a század végéig nyilvánvalóak voltak. Elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása miatt megnövekedett széndioxidszintnek tulajdonítják a légkörben. A globális CO₂-kibocsátás továbbra is növekszik, ami a globális hőmérséklet emelkedésével jár.

Az acélgyártás a globális CO2-kibocsátás 8%-át teszi ki. Az acélgyártásból származó kibocsátásoknak csökkenniük kell ahhoz, hogy az iparág 2050-re elérje a nettó nulla kibocsátást, és hogy az országok teljesíthessék a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeiket.

A globális acéliparnak arra kell összpontosítania, hogy az acélt az összes acélfelhasználó ágazat számára a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének legfontosabb eszközévé tegye. Ehhez az acél eredendően kiváló tulajdonságait, mint például a tartósság, rugalmasság és újrahasznosíthatóság, ésszerű szén-dioxid-mentesítési pályával kell kombinálnunk.

Egyre nyilvánvalóbbá válik tehát, hogy meg kell változtatnunk az acélgyártás módját. Az elmúlt évtizedekben alternatív technológiákat fejlesztettek ki. A vasérc közvetlen redukciójához (DRI-EAF) földgáz és hidrogén használható. A vállalatok és innovátorok világszerte kutatják az elektrolízis technológiákat, és kísérleti projektekben tesztelik a szén-dioxid-leválasztást. Ezek a technológiák azonban még nem alakították át az ágazatot.

TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS

Mindig is ez volt a történelem legfőbb átalakító ereje. Mostanra azonban a csatlakoztathatóság, valamint az adattárolási és -feldolgozási kapacitás terén elért szintek miatt sokkal inkább bomlasztóvá vált.

A COVID-19 világjárvány nagy lendületet adott a technológiai fejlődés megatrendjének, és arra számítunk, hogy az acél értékláncok digitális átalakulása tovább gyorsul. Az acélgyártóknak ezért ki kell dolgozniuk és végre kell hajtaniuk a megfelelő digitális átalakulási stratégiákat. Fokozatosan bővítsék az intelligens gyártási képességeket, alaposan tanulmányozzák a digitális ökoszisztéma kiépítésének lehetőségeit és az ilyen integráltabb megközelítésekben felmerülő kérdéseket, mint például az adatok tulajdonjoga, az elszámoltathatóság és az előnyök megosztása.