A brit acélipar válságban van. A Tata Steel az elmúlt hetekben a harmadik cég, amely munkahelyek megszűnését jelentette be. És úgy tűnik, hogy az acéliparban maradt 30 000 munkahely közül több mint minden hatodik eltűnhet most. Egy ágazat, amelyet a 2008-as és 2009-es globális recesszió erodált, gyenge globális fellendülés közepette küszködik.
Az acélipar problémája globális. A dél-koreai óriás, a Posco (a világ ötödik legnagyobb acél termelője) öt év óta a legnagyobb negyedéves veszteségéről számolt be.
A World Steel Association (WSA) jelenlegi előrejelzése szerint az acél iránti kereslet világszerte. Idén pedig 1,7%-kal csökken. Ezt a visszaesést nagymértékben meghatározza a kínai kereslet csökkenése.
Az elmúlt hét évben az acélkereslet globális növekedésének több mint 100%-áért Kína volt a felelős. Összehasonlításképpen, az acélfelhasználás Európában ugyanebben az időszakban körülbelül 30%-kal csökkent.
A jelenlegi körülmények között Kínának csökkentenie kellett volna a termelést és a munkahelyeket. Az állami vállalatok azonban úgy döntöttek, hogy versenyképtelen áron exportálják a felesleges acélt a nemzetközi piacokra.
Az Acélgazdasági Világbizottság elnöke említette. „Egyértelmű, hogy az acélipar jelenleg egy jelentős növekedési ciklus végéhez ért. Ami Kína gyors gazdasági fejlődésén alapult.”
Ez nem jelenti azt, hogy az Egyesült Királyság acéliparának kell viselnie a globális szerkezetátalakítás terhét.
Érdemes megjegyezni, hogy bár az Egyesült Királyságban alacsonyabb a társasági adó kulcsa, mint Európa nagy részén. Nyereségadót csak a nyereség után kell fizetni. Az alacsonyabb nyereségadó pedig nem sok segítség a veszteséges iparág számára.
Nagy-Britanniában ráadásul sokkal szigorúbban alkalmazzák az állami támogatást, mint mondjuk Németországban vagy Franciaországban.
Ha a Tata Steel munkásai Stuttgartban vagy Strasbourgban lettek volna, nem pedig Scunthorpe-ban, akkor közvetlenebb állami támogatást élvezhettek volna.
A cikk forrása: http://www.bbc.com/news/business-34595475
<< Inapoi