Mivel az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés egyre fontosabb kérdések az egész társadalomban, a hidrogén felhasználása zöldacél előállítására nagyon fontossá válik.
Az acélgyártás a globális CO2-kibocsátás 8%-át teszi ki. Az acélgyártásból származó kibocsátásoknak csökkenniük kell ahhoz, hogy az ipar elérje a nulla nettó kibocsátást 2050-re. Ezenkívül az országok teljesíteni tudják a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeiket.
Ma a legtöbb nyersacélt szén felhasználásával állítják elő. Az ipari kemencék nagyon nagy energiafogyasztók, és fosszilis szénen alapulnak tüzelőanyagként. A hagyományosan előállított acél minden tonnája után 1,5-3 tonna fosszilis szén kerül a légkörbe.
Így egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy változtatnunk kell az acélgyártás módján. Az elmúlt évtizedekben alternatív technológiákat fejlesztettek ki. A földgáz és a hidrogén felhasználható a vasérc közvetlen redukciójára (DRI-EAF). A világ minden tájáról származó vállalatok és innovátorok kísérleti projektek keretében kutatnak elektrolízis-technológiákat és tesztelik a szén-dioxid-leválasztást. Ezek a technológiák azonban még nem alakították át az ágazatot.
A zöldacél vagy semleges szénacél egyszerűen olyan acél, amelyet ma a lehető legalacsonyabb szénlábnyommal állítanak elő, amely gyártónként változik, és idővel tovább fog fejlődni. Ezt a terméket fosszilis tüzelőanyagok helyett megújuló energiaforrásokból előállított zöld hidrogén felhasználásával lehet előállítani.
A megújuló forrásból származó villamos energiával előállított, úgynevezett zöld hidrogén csak vízgőzt bocsát ki. Sokan a jövő energetikai megoldásának tartják. Annál is inkább, mert a hidrogén hosszú ideig tárolható, ellentétben például a szél- vagy a napenergiával.
A zöldacél előállítása a zöld hidrogén kereskedelmi méretekben történő előállításához és kezeléséhez szükséges technológiáktól és infrastruktúrától függ.
A globális acélszektor jelentős üvegházhatású gázkibocsátó, ezért fokozott nyomás nehezedik rá a szén-dioxid-mentesítés tekintetében.
<< Inapoi